Nem számítottam rá, hogy pár hónapon belül egy újabb barátomtól kell búcsúznom, de a sors úgy látszik nem kegyes hozzám ebben az esztendőben. Itt hagyott egy olyan fiatal srác, aki érdeklődésének és mentalitásának köszönhetően az egyik legjobb beszélgető partnerem lett az elmúlt esztendőkben. Szenvedéllyel élt, és minden beszélgetésünkben ez a szenvedély tükröződött vissza. Minden szabadidejét a lelátói kultúra tanulmányozásának szentelte és én ebben próbáltam neki segíteni régi sztorik felidézésével, történetek kiegészítésével. Az egyik leglelkesebb olvasója volt a blog szurkolókkal foglalkozó részének, és én örömmel vettem a bejegyzések miatt felmerülő kérdéseit, amiből akadt szép számmal.
Sajnálom, hogy ezt a pár sort már nem olvashatod csak odafent és nem kérdezhetsz újra és újra. Biztos élvezettel csemegéznél a sorok közt, hisz te kétszeresen is érintett vagy az 1999-es kupadöntő(k) kapcsán.
Kövi! Örülök, hogy a barátod lehettem! Nyugodj békében!
Kövi 1987 - 2015
Kép: Kövesdi Gábor
1999 május 20-án történelmi meccset játszott a
Debreceni Vasutas a Magyar Kupában, hiszen a Lokinak még egyszer sem sikerült eljutni
eme rangos eseménysorozat döntőjébe. A találkozóra Vácon, a Városi Stadionban
került sor, az ellenfél pedig a másodosztályt vezető Lombard FC Tatabánya
volt……
Sajnos a hétköznapi időpont és az éppen zajló
érettségi kicsit befolyásolta az utazó létszámokat, de így is több ezren
indultak meg mind a két városból (sőt még többől) a Dunakanyarba. A bányászok
többsége közúton közelítette meg a helyszínt és elég hamar megérkeztek, így nem
maradtak le a Szabad Föld kupa döntőjéről sem, amelyet a Harta csapata vívott a
Kemecsével. Meglepetésre mind a két vidéki egyletet nagyobb létszámú drukker
kísérte el. A hartai kék-fehérek pár kisebb zászló mögül biztatták a
kedvenceiket és talán a színegyezőség miatt a tatabányai csapatnak is
szurkoltak. Ellenfelük a szabolcsi kiscsapat volt, akik az egyszerű zászlóik
mellett egy Yellow Blue Hooligans lepedőt is kiaggattak, de szurkolásuk nem
volt jobb az ellennél, viszont valami oknál fogva a debreceni vasutasoknak is szorítottak, teljesen két részre osztva ezzel a kupadöntős táborokat. A szurkolásuk kezdetleges volt, látszott hogy nem igazán szervezettek és a kupadöntő nagy falat számukra, de itt voltak mind a két oldalról, ráadásul nem is rossz létszámban, így feltétlenül jár nekik a tisztelet. A kilencven perc nem hozott döntést a pályán, de még gólt sem, így büntetők következtek, ahol a Kemecse nyert 5-4 arányban, így a kék-sárgák örülhettek az elsőnek a váci stadionban..
Kemecse
Kép: Sándor Mihály
Harta
Kép: Sándor Mihály
Az est fénypontjára a bányászok olyan 3.000-en érkeztek és megjelenésükön látszott az első osztály és az igazi megmérettetések
hiánya. A kerítést azért elég szépen telepakolták, többnyire szimpla kék-fehér
kellékekkel, amin esetleg a Lombard FC felirat vagy címer szerepelt. Két
csoportjellegű transzparens is kikerült Blue Boys és Blue White Clan
felirattal, valamint a Harta drukkerek nagyobb lepedője is ide került. A
hangerejükkel nem volt gond, de a változatosságot nem erőltették
túl. 4-5 komolyabb dalt váltogattak, de volt hogy csak csendben figyeltek.
Látványként pár nagyobb zászlót feszítettek ki a fejük fölé és 50-60
pénztárgépszalag is repült a pályára egy kis konfettivel vegyítve. A második
félidőben pár rakétát lőttek fel és 3-4 görögtüzet is begyújtottak, majd folytatták a lelkes, de olykor csendes szurkolásukat. A debreceniekkel nem
nagyon foglalkoztak, így nem volt különösebb gond a két fél között. A kupadöntőt elvesztették, ami miatt érezhető volt a csalódottságuk, de ezt hamar
feledték és az NBI-be jutott csapatukat ünnepelték, majd csendesen távoztak Vácról.
Tatabánya
Kép: Régi Idők Lelátója
Kép: 3. Félidő
Debrecenből megközelítőleg 5.000 drukker vágott
neki a váci túrának egy különvonattal, amelyet a klub szervezett és 25 nagy
busszal, amelyet az ultracsoportok indítottak el. A nagy létszám miatt
folyamatos volt az érkezés a lelátóra, így a kerítésre sorban kerültek ki a csoportok
(Szívtiprók, Force Field, Red Hell, Red Veterans, Red Front, Red Territory,
Balmaz Front, Vadmacskák) transzparensei. Pár régen látott lepedő is a kerítést
díszítette mint a Lokika feliratú molinó, vagy az egy szektorral arrább állomásozó
Wrong Side transzparense. A debreceni csoportokon kívül a fehérvári
barátok is szép számmal érkeztek a rendezvényre, amelyet az RBD, Hableányok és
az Alba Volános United Ultras nagy, Székesfehérvár molinója is jelzett. Ezen
kívül a hazai csoportok is a debreceni csapatot és tábort támogatták, így pár
váci lepedő és szurkoló is kint volt a kanyarban. A piros-fehér oldal már a kezdetekben sokkal
szervezettebb volt az ellennél, ami megmutatkozott egy meccs előtti koreográfiában, amelyben
piros kartonok között egy római egyes szám vált ki fehérrel. Egy
kiírással is társult a látványhoz: A Kupát mindenáron. A kartonok két oldalán fehér
kisebb lengetősök jutottak szerephez, illetve a szomszédos szektorban (Wrong
Side) egy nagy, szárnyaskereket ábrázoló zászló feszített a fejek fölé. A
szurkolást megafonos előénekesek vezették, ami által sokkal hangosabb és folyamatosabb
volt a debreceni kórus. A koreográfia után fehér és sárga füstök lettek
begyújtva és nagyobb lengetősök színezték a bemutatót. Az előénekesek
ellenére az első félidőben csak párszor dörrent meg igazán a debreceni had, és ebbe azért
néha beleszőttek egy-egy, az ellenfelet megtaláló rigmust is. A második félidő elején a
pirotechnikáé lett a főszerep. 10 tűz és tucatnyi sima fáklya mellett
rakéták és füstök lettek bevetve. A szurkolás a kupa elhódításának
közeledésére lett egyre jobb és hangosabb, de az utolsó percekig volt miért izgulni, így nem
volt azaz önfeledt fieszta a szektorban. A rudasok mellett még 4-5 tűz és némi
füst is szerephez jutott a második félidőben, majd a lefújás pillanatában szinte
mindenki a pályára rohant ünnepelni. Kezdetét vette egy kis őrjöngés és
annak a trófeának az ünneplése, amelynél fényesebb még nem volt a vasutasok
vitrinjében. A pálya elfoglalása másfél óráig tartott és közben a
bányászokat hergelték páran a pályáról, de a felsorakozó rendőrök hamar eloltották a
túlzott közeledési szándékot. A hazaút is ünnepléssel telt, ami néhol vandalizmusba csapott át, és problémát
okozott a kíséretet ellátó rendőri egységekkel. Debrecenbe érve 10-12.000 ember ünnepelte
hajnalig a kupagyőzteseket utcabállal és tűzijátékkal. Feledhetetlen nap volt
ez a hajdúsági szurkolók életében.
Debrecen
Képek: Derencsényi István
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése